2016. július 23., szombat

Csónakból a Balatonon : Kezdetek

Ezt a történetet korábbról szeretném kezdeni minthogy beültem a csónakba és kimentem pecàzni.
Szóval a kertünbe állt egy régi csónak, a nagypapám még régen szerezte valahonnan.  Eddig nem nagyon használtuk, hébe-hóba vízre tettük pár napra, de nem sokat használtuk. A fa részek elkorhadtak rajta, szétestek ěs használhatatlannà váltak.
Ebben az évben viszont elhatároztuk ,hogy renbehozzuk a kis 4 méter hosszú "lélekvesztőt".

Nagypapám szerencsére mérnök, ezért aztàn nem esett nehezére "megtervezni" a felújítást.
 A hétvégén beköszöntött a Balatoni északi szél így úgy határoztunk ,hogy ebben a rossz időben megcsináljuk a csónakot. 3 napig fúrtunk, csavaroztunt, reszeltünk, csiszoltunk, fűrészeltünk, festettünk és lakkoztunk, de végre elkészült a gyönyörű és használatra kész Balatoni csónak! :D
Màsnap reggel már a partmenti nádas rejtekén ringatózott. Nagyon jó érzés úgy használni, hogy tudod: a te kezed alkotta. Sokkal jobban óvod és sokkal jobban meg is becsülöd.


Na de hagyjuk is ezt a részt!
Délután 5 körül öszzeraktam egy minimál pergető felszerelést: 1 bot + orsó, táska és a merítő. Itt megjegyezném , hogy a merítő nagyon fontos egy ilyen csónakba. Ugyanis elég labilis és ha a kezeddel szeretnéd kiemelni a halat könnyen megbillenhetsz, ès abból meg ki tudja mi lesz?!. Szóval felkaptam az evezőket és a motyóm, beugrottam a csónakba és irány a nyílt víz! Gyorsan és izgatottan eveztem, minnel meszzebb a partól, a marás környékére. A fejemben ùgy számoltam ,hogy megpróbálok jiggelve akadósabb/kövesebb  aljzatot talàlni ahol csapatban beállhatnak a kövesek, esetleg a süllők!

Beeveztem a marásig és apró, már partról jól bevállt gumikkal elkezdtem tapogatni a feneket.  Aztàn 50 méterrel oddebbeveztem és újra dobáltam jópàrat, aztán megint odébbevez és így tovább.  Már kb. 1,5 órája csinaltam ezt amikor az apró 3 centis kis fehér kopytora jelentkező érkezett. Egyből felszökött bennem az adrenalin. De nem nagy hal volt, ezt éreztem. Azt hittem ,hogy kis köves,de ehelyett egy "kisbalin" villant. Legalábbis én annak hittem elsőre,de hamar rajöttem , hogy egy szép mértű garda küzd a zsinórom végén! Különleges hal az egyszer biztos! Örültem is neki. :) Ráadasul még egy kicsit meg is húzta a fékem a csónak mellett, de viszonylag gyorsan a meritőmbe került!








Gyorsanviszzanyerte szabadságát, már pecáztam is tovább. Sajnos ezután újjabb 1,5/2 óra kapastalanság követett, pedig sok csalit tettem fel: mindent amiben láttam fantáziát, legyen az wobbler vagy gumi. A végén persze megint a kopyto került a kapcsomba ami újra bizonyított:  még egy kicsivel nagyobb gardát sikerült ideiglenesen a csónakba emelnem.
A nap sajnos ekkorra már lebukott az Északi-parti hegyvidék fölött. Nálam nem volt lámpa, éhes is voltam így hát kifelé eveztem. Hiányérzet nem volt bennem hiszen sikerült halat fognom, de akadós részt sajnos sehol sem talàltam.


Másnap reggel 4:20-kor álmosan keltem ki az ágyamból. Tegnap este már mindent kikészítettem, így egy kakaó után már 4:40 körül oldoztam el a csónakot és pattantam be. Este elalvás elött már elterveztem ,hogy hajnalba a balinokat kergetem a sekéyben és kicsit beljebb, majd később egézen bent próbalok szerencsét a tegnapi módszerrel! Sajnos a viszonylag gyenge szél ellenére nem volt rablás, se semmijen mozgás. Így aztán egyből befelé eveztem,  a maráson kicsit túl, hátha ott találok akadós részt.

Kb 1 óraja horgaszhattam, éppen óriàsit ásítottam, fél kézzel elengedve a botot, (a másikat a szám elé téve) egy kis koppintást éreztem a botomon majd egyből utána egy orbitalis erejű rávágást és a fék erős hangját. Mondanom sem kell egyből felébredtem, a botomat épphogy sikerült elkapni, hiszen a hal rendesen kitépte a kezemből. Éreztem ,hogy ez bizony nem rossz hal. Gyorsan elmondtam egy fohászt, hogy nehogy kiakadjon a horog. A kezem remegett, minden energiámmal a fárasztásra koncentráltam pedig jópár "nagyhalat" fogtam már életemben. Ekkor még azt sem tudtam mi harcol a horgomon, de rendesen húzta a féket. Végre megvillant -egy imponzáns balin volt- de egyből visszatört a mélybe. Vagy 5 percig fárasztottam első igazán szép csónakos Balatoni halamat, mire megadta magát. Gyorsan megmerítettem és a csónakba emeltem. Amint letettem a fenékdeszkára egy hatalmasat fújtam és rendkívüli boldogság lett úrra rajtam.

A halam láthatóan mindent kiadott magából, még ficànkolni sem volt ereje.
Ezt látva az örömködés helyett gyorsan készítettem pár képet és viszzaegedtem, nehogy ne élje túl a talàlkozàst.  Jó 2-3 percbe is beletelt még magához tért, tényleg nagyon elfáradt a fárasztásban. De szerncsére túlélte a számára kellemetlen incidenst és a mélybe úszott. Ugyan elfelejtettem centizni. de a baller kb 55 cm körüli lehetett. Hófehér kopytora jött!! Hàt mire másra?! :D

Aztán szépen fojtattam a víz vallatását újabb szép " zsákmány" reményében. A mélyvizen még két gardàt sikerült becsapnom. Jó szórakozás lenne ezeket a nyurgatestű halakat UL bottal fogni, de sajnos az UL pálcámmal történt egy kis incidens... :(  Egyébként egy 5-25 gramm dobosúlyú Cormoran bottal vallattam a vizet, amit egyébként balinos pàlcànak haszàlom. De viszonylag puha spiccel rendelkező 195cm hosszú bot.


Fél kilenc körül boldogan kötöttem ki a nádasnál az előző óràkon elmélkedve!


Most épp az esti pecát tervezgetem természetesen az csónakból! Jó volna akadós, köves mederfeneket, és rajta süllőket és köveseket talàlni. :)

Végre sikerült megtapasztalnom ,hogy mennyire más feelingje van. Egydül a Magyar tenger hullámain ringatózni teljes csöndben és nyugalomban. Nagyon màs, mint a partrol való horgászat,ahol körbevesz a nyüzsgés. ;)
Az egyik legjobb érzés!

A végére még annyi , hogy a csónakázàs "veszélyes üzem" : legyen nálad megfelelő felszerelés és a viharjelzés sem azért villog hogy gyönyörködj benne vagy számolgasd.  Egy hal sem ér meg annyit ,hogy felburulj, elveszìtsd a cuccod. Vagy ,hogy veszélyeztesd önmagad.

Drukkoljatok hogy megtalaljam a tüskéshátúakat! ;)

Görbüljön!

                                      "Tóth Àkos"



2016. július 5., kedd

Kövesek a kövön


Július elsejét írunk, régóta vártuk ezt a napot: màtol szabadul a Kősüllő,végre tàmadhatunk. Pénteken 5 óra felé értünk le a  Balatonra, a kedvenc horgàszhelyünkre. Szerencsére Bendegúz, az unokatestvérem is ràért ezen a hétvégén, hétfőig tudott maradni itt, a pompás Balatonon. Tavalyi horgászatainkból kifojólag tudtuk ,hogy hol is kell keresni a sötét csíkosokat.

Hat óra felé már kint ültünk a kövezésen, horgàszatra készen. Előző irásokban emlegettem màr ,hogy tàrsam ügyes legyezőhorgász, és mivel a mólón nem voltak sokan, így nyugodtan suhogtathatott. Én pergetve, apró, màr jól bevált gumikkal próbáltam becsapni a kövezés lakóit. Bendi saját készítésű kisebb-nagyobb( 2-től 6-cmes )legyekkel ügyeskedett. Elhatároztuk ,hogy versenyzünk egy kicsit, számoljuk a köveseket, ki tud többet partra segíteni.
A versenybe csak a kövesek számìtottak bele! Szóval nekiestünk, elkezdük vallatni a vizet.

Az első dobasoknál a Relax kopyto 1 colos ( 3cm-es ) pici gumik különböző, màr jól bevált színváltozatait próbálgattam. Hamar érkezett az első jelenkezőm, de ekkor már egy élénk zöld rákocskával  dobáltam. Egészen közel hozzàm, egy szép csapó kìvnta meg a kis soklábú plasztikot. Gyorsan lefotóztam és már engedtem is az útjàra. Közben már versenybeli "ellenfelem" is fárasztott. Megérkezett az első kövesünk, nem nagy de igazàn szép ragadozó.

A kövezés fel van kotorva a a kikötő belső részén. A part felől nézve az első 4-5 méter nagyon lassan mélyülő sziklás rész, majd utána hirtelen kezd mélyülni. A kövezés kb 60 fokban megtörik lefelé és 1 méteren belül 1,5-2 métert mélyül a vìz. Ezután is köves és erősen akadós az alja, lassan mélyülve.
Ennek a törésnek a lábánàl állnak meg általában a kövesek illetve kicsit beljebb. Sajnos a rendkìvül kagylós és sziklás rész egy igazi csalitemető. Számolni kell a nagy arányú csalivesztéssel.

Az első fél órában sikerült elcsípni jópár kövest. Kettő egész szép, mérteset is sikerült a kis merítőbe terelni. Bendinek jobban ment pár hallal elöttem járt. Az idő előre haladtával kiderült ,hogy azert nem úgy eszik a köves mint az előző évben. Nem sikerült olyan nagy szàmú kapást kicsikarni. Megszenvedtünk minden egyes halért. Végül egyre többen ültek le a úszni, fenekezni, ellehetlenìtve ezzel a legyezést és a pergetést. Úgy határoztunk , hogy màra befelyeztük, holnap folytatódik a verseny. Az első nap eredménye 7-4 az unokatesóm javára. Hozzà kell tennem ,hogy 2db méretes köves hazajött velünk. Ahogy szoktàk mondani " A gasztronómia oltárán végezték", mindannyian a családban szeretjük a finom húsát, főleg a nagypapànk, így ez lett a másnapi vacsora.






















A másnapi nap ugyanarra a helyre ültün ki. Àm most még nehezebben ment a halfogás, csalódottak azért nem lehettünk, megint sikerül pár szebb példányt horogra csalni. Ám most nekem ment jobban a halfogás és 8-7 re sikerült módosítani az állást. Nagyon küzdeni kellett a halakért, az összes csalimat bevetettem: ràkokat, lárva utánzatokat, kis gumikat, nagyobb plasztikokat, próbáltam jiggen és drop shoton is. Azért a fáradozásomat pár hal megkoronázta nem hiába tettem. De sok csalim az akadók között maradt.

Délutan még kettőt sikerült fogni de legallabb az egyik egy igen szép, 32 cm-es öregharcos volt. Bendinek harmat sikerült becsapni ( neki a legnagyobb 29 cm-es volt! ) 12-10-el zártuk a napot. Ő vezetett.




Másnapra megbeszéltük ,hogy
egy barátunkal kimegyünk csónakkal, neki sikerült megtalalnia őket a nyílt vizen is. Nagyon vártuk a másanap hajnalt reméltük ,hogy szép fogásokkal leszünk gazdagabbak. Azonban innentől jött a rémálom: Szombatról Vasárnapra virradóan hatalmas vihar ment végig a Balatonon. Az orkán erejű szél egész vasárnapra kitartott horgászni se tudtunk kimenni, nemhogy csónakkal. A màsodfokú viharjelzés egész nap villogott.

Vasárnap nem is horgàsztunk, inkabb pihentünk hátha még a hétfő jol sikerül!
De legnagyobb sajnálatunkra nem nagyon sikerült megtalalni a köveseket. Ám rájöttünk sajnos ,hogy miert nincs kint a köves. Egy hatalmas jol táplált kormorán páztázta végig a kövezés. A helyiektől megtudtuk ,hogy màr többször làttàk erre garàzdálkodni.Sajnos ebből tudtunk ,hogy valoszínűleg ez az igencsak ártalmas búvár-madár tizedeli a kövesek táborát. Nagyon szomorúan vettem tudomásul , hogy mostantól kevesebb lesz a hal, ebben az évben láttam először kormorànt ezen a részen.

Bendinek ugyan sikérült még egyet elcsípni apró piros léggyel, így aztán ő nyerte a versenyt 13-10-re, ezúton is gratulálok neki. :)

Összességében nem lehetünk elégedetlenek ezzel a hosszúhétvégével. 23 kövest sikerült partra segìteni kettőnknek. Illetve volt még pár sügér és egy garda is. Sajnos a vihar igencsak àthúzta a számítasainkat, de ez mindig benne van a pakliban! Nem szabad elégedetlennek lenni!! Becsüljük meg a halainkat! Bánjunk velük kìméletesen!


Nemsokára új élményekkel jelentkezünk! :D Görbüljön!


                                        "Tóth Ákos"