2016. augusztus 29., hétfő

Pisztrángok nyomában

8.26-án vonattal utaztunk kedves horgásztársam Dóbi Istvánnal Miskolcra. Gyorsan elmentünk kiváltani az engedélyt a Szinvára, majd siettünk is a Felső-Hámoron találhtó szállásunkra, hogy minnél hamarabb elkezdhessünk horgászni. Illetve erre a napra barátom nem váltott engedélyt a horgszidő rövidsége miatt. Nagyából 4 óra fele meg is kezdtük a horgászatot. Az első helyen ahol megáltunk a Szinva egy beton mederbe folydogált a faluban. Ezt a helyet a pisztrángok nagyon kedvelik mindig szép számban lehet őket felelni. Azonban az ember állandó jelenléte miatt nagyon óvatosak és csak sokadik dobás és műlégycsere után sikerült végre horgra csalni egyet. Mindig csodálatos érzés egy ilyen gyömnyörü halat kézbevenni. A fotó után utjára is engedtem.






Úgy tünt innen már nemtudok több halat fogni. Lesétáltunk Alsó-Hámorba ahol a pecát kedvenc helyemen folytathatam. Egy mesterséges vízesés aljában.






A horgászhelyet minden alkalommal nagyon óvatosan kell megközelíten mivel a pisztrángok nagyon óvatos ragadozók.
Az ember nem is hinné menyire amig meg nem tapasztalja.
Egy kicsi piros nimfát kötöttem fel a 12es tipetre(előkére).Első dobásra rögtön jött is egy kisebb pettyes predator de sajnos leakadt. nem sokkal késöbb azonban már sikeresen tereltem szákba egy gyönyörű szinekben pomoázó sebes pisztrángot. 




                                   A következő dobásnál ismét megtetszet valaminek a csalim. Azonban már fárasztás közbe észrevetem, hogy ez bizony nem pisztráng lesz mivel élénk vörös úszója szinte világítottak a kristálytiszta vízben. Életem első pataki szajblingját tarthattam a kezemben.



Mindig szakálnélküli horgot hazsnálok, hogy minnél kisebb sérülést okozzak ezeknak a kivételes szépségű halaknak. Fogtam még további két pöttyöset aztán továbbáltunk.

Sikerült egy nyugottabb helyről 3 csíkoshuszárt fogni.
Sajnos besötétedett és így is fejeztük a cserkelést aznapra.

















Szombaton korán keltünk István bácsi is hozta botját, de csak nem rég kezdett el a pergetésel ismerkedni és a nehéz tereppel nehezen birkózott meg reggeliig csak 2 halat sikerült fogni.
Késöbb se jártunk sokkal nagyobb sikerrel. Valamivel lejebb a patak kicsit kiszélesedik és könnyebben meghorgászható. Itt sikerült 3-4 sebest fogni.




















Becsüljük meg ezeket a csodálatos halakat és bánjunk velük kíméletesen!!!!!




Sikeült horgásztársamnak is megfognia első pergetett halát és egyben első pisztrángját.
Csalinak, egy is power bait nymphet használt. Természetesen nem tudtam megálni, hogy el ne kérjem tőle egy picit a botját, és én is fogtam vele egy kis harcost.


Más  nem nagyon történt aznap, egy kicsit keveseltem a fogást, de úgy tünik aznap nem igazán ettek.











Vasárnap szintén korán keltünk, mert minden maradék időnket szerettük volna horgászatra  fordítani.
Igen jól sikerült a kezdés mivel rögtön az első helyen sikerült 4 darab szép pettyes harcost fogni szárazlégyel akik a tőlük megsszokott hevességel és hatalmas ugrásokkal védekeztek. Aztán persze megáltunk a vízesésnél, ahol egy kis fehér nimfával, egy csodaszép 20cm hosszú példányt sikerült horogra csalni.











Egy pár gumicsizmával szinte mindenhol el lehet menni a patakban bár szerintem nincs értelme végig a vizben gázolni. Azonban például mikor a kertek alatt fut a patak minden gond nélül meg tudjuk horgászni a vízben álva.
 


A patak itt is szebnél szebb halakt rejt.


A nap folyamán 10-12 halt sikerült fongni melyek közt volt 3db 18-20cm köztti.



És sikerült megdönteni egyéni rekordomat is egy 23cm-es "órjással"

Sajnos a be kelett fejezni a pecát 3 órkkor mert vonat nem vár.
 Az álomáson még volt egy kis időnk ezért leszladtam még húsz 15-20 perct horgászni. A Szinva itt egy 5-6 méter széles kavicsos mederben csordogált a víz nagyn sekély , de rengeteg domolykó talál itt magának megfelelő élőhelyet.
Az méret nem túl nagy de akadnak benne szépen 20cm körüliek amiket igazán élvezetes kifogni. Fognom 6-7 darabot.


Nagyon jó volt ezen kis magávalragadó, vadregényes patkon horgászni. Az idelátogatók hasonó élménykkel gazdagodhat.
Ne csodálkozunk azonba ha sok halunk meglép,  a pisztrángok igazi szabadulóművészek.

Óvjuk és becsüljük meg a természet eme apró, de különleges csodáját és bánjunk kíméletesen a halakal!


                                                           "Tóth Bendegúz Márton"
























2016. augusztus 11., csütörtök

A szeszélyes Velencei tó

Ebben az évben is sikerült lejutnom 4 napra a Velencei tóra. 8 körül érkeztem meg vendéglátóimhoz lepakolás után 10 óra körül kisiettünk ebédig horgászni a dinnyési öbölbe. Nem kellet egy perc se, hogy kiszúrjam a móló szájánál lévő rablásokat. Annak az információnak a birtokában kezdtem el dobálni, egy 5 cm-es Rapala ssr-el: miszerint nem igazán lehet felszínivel balint fogni a Velencei tavon. A hínaras terep és az információ hitelességének megkérdőjelezése, azonban arra ösztönzött, hogy mégis megpróbálkozzak vele. Mi más került volna fel mint a favorit Yo-zuri banana boat.  Nem sok idő elteltével jelentkezett is egy balin, aki először kiütötte az orrával a csalit és megpróbálta elkapni a vízfelszínre visszaeső csalit. Ez nem sikerült neki mivel nagy izgalmamba bevágtam és kirántottam a wobim a partra. Korholtam magam egy kicsit a kapkodásom miatt, de közben rendületlenül folytattam a dobálást. Ezután nem nagyon történt semmi ezért felraktam az eddig leginkább csak utaztatott Rapture Thokit. Mikor már kezdtek csendesedni a rablások elindultam vissza a "bázisra" ahol Benczúr Atilla és kedves felesége keszegezett. Útközben persze dobáltam. Egyik dobást követően mikor közel ért a csalim megpillantottam az utána úszó balint, sajnos ő is észrevett így inkább megfordult és elúszott. Megálltam még az egyik beton pallón dobálni, aminek eredményeképp egy balin rárabolt a csalimra. Sajnos csak egy pillanatig volt meg, kicsit csalódottan jelentettem a házigazdának az eseményeket.
A maradék időben úgy döntöttem megpróbálkozok horogra csalni egy csukát. A kapocsba Ottó bácsi vilallantója került fehér színben, egy piros pöttyel a közepén. Szokásom, hogy dobás előtt megnézem a frissen feltett műcsali mozgását még akkor is, ha már rengetegszer láttam. Amint belógattam a villantót és hagytam esni a kanalat egy csukász emelkedett fel a mélyből, de valószínűleg meglátott minket vagy az árnyékunkat és elillant. Rögtön dobtam is kicsit odébb, húztam pöcögtetve ejtegetve rángatva mindenhogy ahogy csak tudtam, de nem sikerült kapásra ösztönözni a ragadozót, végül odébb álltam.  Mikor a harang megszólalt délben kis ütést éreztem. A bevágás után heves védekezésbe kezdett a hal. Odahúztam a parthoz és kézzel kivettem a kis csukeszt. Éppen elérte a 40cm-ert.
Mivel Attila bácsiék nagyon szeretik a halat ezért ez a csukát sajnos az örök vadászvizekre küldtük.









Ebéd után aludtam egy kiadósat, majd kimentünk a sukorói strandra. Délután 6 órára értünk ki. Voltak rablások de sok volt a kicsi.





A kapocsba a kedvenc felszínim került. A legtöbb rablás tőlem balra a sástól nem messze míg jobb oldalamon a csónakok faránál ütötték a vizet a balinok. Első kapásom is innen érkezett a cikázó műanyag halacska mellé ütött a balin, kicsit már kezdtem azt hinni, hogy kancsalok a Velencei-tavi balinok. Valószinűleg ez inkább a zavaros víznek tudható be. Egyik távoli dobásnál a vízbe csobbanó csali pont a balin orra elé esett és oda is ütött neki , megint elvétette. Eme akció után nem éppen anyanyelvünk legékesebb szavaival illetem őt és felmenőit.A maradék időm lekötötte a zsinórom összegabajodása, amit megpróbáltam ugyan megmenteni, de a vége az lett, hogy le kellett vágni kb. 20-30 métert.


Másnap reggel 5 órakor keltünk és reggeli után indultunk is a csónakkikötőbe. 6 óra után egy kicsivel elindultunk a csónakkal.


Nem kellet messzire  mennünk a kikötő szájától rögtön balra észere is vettük, ahogy az őnök a kishalakat hajkurásszák.
Eleinte főleg a nád-, sásrengeteg szélén raboltak a balinok.
Az első akciók innen is érkeztek de ezek megint csak elmaradt.










                                                            A "pálya"




Mígnem egy nádhoz közeli dobást követően alig kezdtem el bevontatni a banana boatot, amikor egy igen agresszív balin rárontott. Szerencsére ő nem adta fel amíg talán harmadszorra el nem kapta a csalit.

Ezután úgy döntöttem Legyezéssel is megpróbálkozom. Először kék fehér léggyel próbálkoztam, de ez nem vezetett eredményhez. Ezután felraktam egyik legrégebbi fehér legyemet amivel valamiért még nem sikerült halat fognom. Bár ez inkább annak tudható be, hogy nem sokszor használtam. Különböző bevontatási módokat próbáltam végül a lassú vezetett eredményhez.
Eközben az Öreg elkérte a botom és a már Velencei tavon is bizonyított felszínivel vallatta a vizet.
Egy rablás közelébe dobva a csali után eredt a balin és nagyon látványos kapással jutalmazta kitartó próbálkozásunk.

Nem sokkal később, már viszonylag közel ért a légy, a szememmel is nyomon tudtam követni mikor egy balin oldalról elkapta a legyemet. Mivel az előke csak 16-os volt olyan gyönyörűen szakadt el a bevágás pillanatában, hogy már-már azt hittem csak kiakadt. Ebből levontam a következtetést, miszerint több eredményhez vezet ha magadnak is adsz esélyt, nem csak a halnak. Attila bácsi a következőképpen fogalmazta meg eme gondolatot: "ez olyan volt mintha ping-pongoznál és az ellenfélnek 11 pont előnyt adnál.


Nem sokkal később elcsöndesedtek a rablások, úgyhogy továbbindultunk egy nagy nyílt vízterületre, Ahol a víz viszonylag mély, kb 2 m volt, és még néhány rablás is akadt.




















Rablást keresve



Inkább gumihallal próbálkoztunk hátha akad néhány süllő a mélyebb részen. Ez a próbálkozás kudarcba fulladt. Majd átmentünk egy időre kikötőhöz, ahol én plasztikkal próbálkoztam, valamilyen csíkoshátú reményében. Az Öregnek itt is volt egy kapása felszíniere de ennek is az lett a vége mint a legtöbbnek. Elvétette. Ezután befejeztük a horgászatot és hazamentünk.

Összességében volt legalább 10 szép akciónk amiből 2 meglett, mindkét baller 45 cm volt. A nagyon aktív táplálkozás talán közelgő (este meg is érkező) hidegfrontnak volt betudható. De mint annyi minden a horgászatba ez se aranyszabály.


Délutánra keszegezést terveztünk az evezőspályán, mivel halat szerettünk volna füstölni.
Tudniillik Attila bácsiéknak van egy szép nagy füstölőjük és meg kell hagyni nagyon finom füstölt  halat tud készíteni. Volt egy pár rablás, de a keszegek voltak a célhalak. Sajnos nem igazán sikerült keszeget fogni úgyhogy az utolsó 20 percben előkaptam a pergetőbotom. Nem sokat dobtam talán 10-15 db.-ot, mikor egy szép rablást láttam. Átdobtam a sporttársak botjai fölött és a beérkező wobit azonnal leütötte a ragadozó őn. Rövid fárasztás után a szákba tereltem. Sajnos keszeget nem fogtunk eleget füstöléshez így (hogy kedves horgásztársam Tóth Ákost idézzem) ezt a balint kellett feláldozni a gasztronómia oltárán.





Másnap reggel nem tudtunk kimenni csónakkal és abban reménykedve, hogy délután szebb idő lesz előrébb vettük a napirendben a délelőttre ütemezett füstölést.





Így utólag már nem sajnálom annyira a két szép ragadozót, mert még életemben nem ettem ilyen finom halat.


Sajnos délután még rosszabb lett az idő. Még az eső is eleredt. Mikor estefelé elállt még gyorsan kimentünk dobálni egy kicsit.


 Az eredmény a nullával egyenlő, de legalább horgásztunk.


















Az utolsó reggel se tudtunk sajnos kimenni csónakkal de azért kinéztünk a dinnyési öbölbe.


Az eredmény a tegnapinál egy kicsit jobb: Attila bácsi rászánta magát, egy kis felszínizésre, mert a csukák nem jelentkeztek a nekik felkínált villantókért. Mi mást tett volna fel mint a most már neki is kedvencévé vált topwatert. Egy szerencsés véletlen esetén pont elhúzta egy balinrablás mellett amiből a 2-3 óra horgászat alatt talán 10-et ha láttunk. A balin utána is nyúlt a csalinak ,de csak egy gyakran ismétlődő eseménynek lehettünk szemtanúi.....mellényúlt.





                                                                                                                     "Tóth Bendegúz Márton"















A jól sikerült botavató

           A jól sikerült botavató









Sajnos megint sikerült belefutnom egy szeles, hideg időjárásba a Balatonnál. Kedden este érkeztem meg, pont akkor amikor elindult az északi szél, tarajos hullàmokat korbàcsolva. A szél másnapra sem akart lejjebb csitulni, ami még akkora baj nem lett volna, viszont nagy mennyiségű csapadékot hozott magával. Mivel szinte egész nap ömlött az eső így nem tudtam mást tenni, a horgászcuccaimat rendezgettem.




Szerencsére mára azaz csütörtökre legalább az eső elállt így délelőtt kimehettem pecázni. Persze a szél miatt a közeli kikötőt választottam horgászhelyemül.  Ilyenkor nálam mindig a kikötők jönnek szóba a hajók között csendes, könnyen horgászható a víz.

Sikerült elintézni, hogy kicseréljék a régebbi, hibás UL botomat, az árát levásárolhattam. A boltban végül kis ráfizetéssel egy Sakura Sportism mellett döntöttem. A bot egy 183 cm-es csőspicces bot. A dobósúlya 0,9-5 grammig van megadva. Már előre kinéztem magamnak. Igazán szép megjelenésű bot,  szép kék színével.
A botra egy már meglévő Rioby Slam 500 UL orsó került. Ami igazán ráillik a pálcára. Az orsó dobjára 0,06-os nano zsinórt csévéltem. Szóval ezen a pecán szerettem volna felavatni az új szerzeményt.

(Az intézkedést és a bot kiváltásában való segítséget ezúton is szeretném megköszönni Székely Imre úrnak!)


Mostnában sügérre általában egyfajta csalit használok, több színben. Ez a csali nem más mint a Berkley Nymph Power Bait rákocska. Ez a soklábú kis utánzat szinte minden esetben érdeklődést vált ki, nem csak a sügéreknél. Viszont egy kicsit "trükközök" velük, általában a kapókedvhez mértem tépek a testükből egy kisebb-nagyobb darabot, így ki tudom tapasztalni, hogy melyik méretet eszik a legjobban. Általában az élénkzöld és a sárga szín jön be, ma sem volt ez másként.


A kikötőbe érkezvén rögtön vallatni kezdtem a vizet. A hajók és a betonfal között pöcögtettem a rákocskát. A plasztik csodát jigg fejen kínálom fel a sügéreknek. A botom hihetetlen jól közvetít mindent, rettentően könnyű, nagyon kellemes pecázni vele.





                                 

Közben már érkezik is az első halam. Tökéletesen érzem ahogy ráveti magát a csalimra. Megakasztom a botomnak spicce szépen dolgozik, bàr nem túl sokáig, a kisebb sügér hamar partra kerül majd a fotó utàn vissza a vìzbe.

Rövid időn belül több, kisebb testű csíkost fogok, élvezem a pecát!
A következő hajó mellett erős ütésre vághatok be, végre egy jobb példány. De sajnos lerúgja magát a horogról. Kicsit bosszankodom, még a rákocskát is megszabadította a csápjaitól így ki kell cserélnem. 50 centivel arrébb újabb vehemens kapás,de ez már jobban akad. Egy szépséget sikerül kifognom, lefotóznom majd vissza engednem.



Odébbállok a következő vitorlás mellé és kezdeném leengedni a csalim amikor egy nagy sügér szinte a felszínről üti le a csalit. Sajnos nem tudom lereagálni, a hal nem akad meg. Viszont legnagyobb meglepetésemre, ez még egyszer megismétlődik, de most se sikerül megfognom. Sebaj, azért látványos volt!

Majd megint jönnek a 10 cm körüli, kis csíkos harcosok. Rövid idő alatt egész sokat sikerül fognom.






A technikáról annyit ,hogy ugye vertikálisan emelgetett gumival sikerült halat fognom. Régebben mindig egyből a fenékre engedtem a gumit, de ez nem hozta meg minden esetben a kívánt eredményt. A legfogósabb módszer ha mindig csak egy kicsit engedjük lejjebb a plasztikot. Megállítva pár másodpercig pöcögtetjük, és csak utána engedjük lejjebb. Legtöbbször a vízközt ugráltatott csalit verik le a sügerek, nem pedig a fenék közvetlen közelében. Ezt a módszert még Pintér Petitől láttam először.

A sok kisebb mellett sikerül még 2-3 15 cm felettit fogni. Végül a legnagyobb egy 21 cm hosszú harcos lett amivel már igazàn jót küzdöttem. Sok kapásom volt melynek jó részét sikerült halra váltanom, de pár igazán nagy csapó sajnos lelép a fotó előtt. Összesen kb. 20-25 db csíkost sikerült kézbe vennem. Igazàn jó peca volt, de sajnos az ebéd nem vár.. :D

                         


Ebéd utáni vonattal érkezett Bendegúz, így miután kimentem elé az állomásra, együtt tértünk vissza  a délelőtti peca helyszínére. most jóval kevesebb kapás volt, és azok is inkább csak csipkedések, kisebb pöccintések. Az első hajó mellől egy apróságot sikerül kiügyeskedni, de többet nem.
Így hát odébb sétáltam és a következő hajó mellé lógattam be a kis sárga rákot, A vízoszlop közepe fele egy ránehezedésre lettem figyelmes, bevágtam, de a spiccem a vízben maradt. A szokásos rugdalózás helyett csak a fékem hangját hallottam, ahogy halam erőteljesen a hajó alá, és még messzebb úszik. egyenlőre sansztalannak éreztem magam, esélytelen volt, hogy megállítsam, Ekkorra már halam megállt, rengeteg hínárba úszott bele. ekkor már Bendi mellettem állt. a harcost visszafelé húzni nem tudtam, főleg hogy picurka helyen sikerült megakasztani. Ekkor az jutott eszembe h a botomat a kötelek alatt átdugva sokkal nagyobb helyem lesz, így hát át is emeltem a kötelek alatt. Igen ám, de a damil a kormánylapátra volt felakadva, ami olyan mélyen nyúlt a vízbe, hogy a botot nem tudtam olyan mélyre ledugni. Ekkor csodás ötletem támadt és a következőt mondtam: Bendi vetkőzz, megmented a halam. Szerencsére nem ellenkezett, és alsóban bemászott a vízbe. Gyorsan alámerült és a damilt átbujtatta a kormánylapát alatt.  De a probléma ezzel még nem oldódott meg, a halat még így sem tudtam kimozdítani a töménytelen mennyiségű hínárból. Ekkor a kedvenc horgásztársam újra visszamászott és elkezdte megszabadítani a hínártól a zsinórom, mígnem sikerült elmozdítanom a halam. Ekkor kezdődött el az igazi fárasztás! Innentől pár percig nem mutatkozott, de végül a felszín közelében csapott a farkával és ekkor pillantottuk meg először: Ponty!!

                         


Még pár percig harcoltunk, a botom kitűnően bírta a terhelést! Végül merítő hiányában Bendi a kezével emelte ki az első pergetett pontyom. Az egész szép töves 3,85 kg volt  és kb 50/55 cm. Hatalmas élmény volt egy ilyen bottal kifogni ezt a szép pontyot.

Mint említettem most jóval kevesebb sügér állt a hajók között, viszont egy gyönyörű 24 centis csapót sikerült becsapnom a kis plasztikkal. Még pár, kisebb sügér jött, most is nagyon jónak bizonyul a rák, csak ezzel tudtam fogni halat. Mondanom sem kell a botom továbbra is kitűnően telesített, újabb élményekkel lettünk gazdagabbak! :D





Végül haza tértünk és várjuk a holnapi reggelt, addig is nézzük az Olimpiát!! Hajrá Magyarország!


                                                                                                                    "Tóth Ákos"