Nagyon örültem ennek a kis harcosnak és izgatottan vártam a holnapot, hogy csónakból is üldözőbe vehessem a krokodilpofájú rémeket.
Reggel édesapám ébresztett. Jól felöltöztem mert nagyon hideg volt, a kishalas vödörben lévő víz is befagyott és minden csupa dér volt. Apukám inkább csak evezett és gyönyörködött a tájban, mintsem horgászott volna.
Elsőnek a tegnap bizonyított csalit akasztottam a kapocsba. Én a kanalakat igyekszem változatosan és kreatívan vezetni: kicsit húzom folyamatosan, majd megállítom és belrántok párat, néha kicsit belegyorsítok. Ahol van rá lehetőség, leengedem mélyebbre is akár 1,5-2 méter mélyre is. Később cseréltem egy bronz szinű Kelére, de ez sem vezetett eredményhez. Elindultunk visszafelé a holtág még árnyékos oldalán, ezért feltettem egy 3-mas fehér Mepps Agilit. Egy a nádassal párhuzamos dobást követően egy kisebb, de jól érzékelhető kapásra vágtam be. Egy, a tegnapihoz nagyon hasonló kis bicsak csukeszt sikerült a csónakba emelni.
Nem nagy, de nagyon örültem neki, mert így a reggel már biztosan nem betlizek.
Már viszaértünk a stégünk elé mikor egy ránehezedős kapással adta tudtomra az újabb jelentkező, hogy neki is tetszik a kis forgó fémdarab. Egy termetesebb csukával küzdhettem és végre egy szebb hallal is felavathattam az új Black Savage 5-20 gramm dobósulyú botom. Ez csukázáshoz lágynak tűnhet, de nem használok igazán nagy csalikat és a vékony lemezből készült támolygókat sokkal jobban lehet vele vezetni, illetve dobni.
Szűk egy órát horgásztunk és ezzel a két szép hallal nagyon elégedett voltam.
Reggeli után megérkezett régi barátom Handa Norbert, és az öcsémmel, Lőrinckével kiegészülve hárman folytatuk a horgászatot. A holtág egy mélyebbi része felé eveztünk. A szél sajnos feltámadt, de szerencsére nem fújt túl erősen. Azonban mivel a szél rátolt volna minket a nádasra, időröl időre kidobtuk a horgonynak kinevezett téglát. Már vagy egy órája dobáltunk, mikor Norbertnek sikerült kapásra bírni egy krokit, egy szürke fliteres twisterfarkú Mann's gumival.
ekkor azonban sikerült elkövetnem életem első ilyen hibáját, mikor beemeltem a csónakba megugrott a hal, a csali kiesett a szájából a csukesz pedig visszabucskázott a vízbe. Majdnem agybajt kaptam, hogy ezt pont valaki más halával sikerült eljátszanom. Legalább fárasztás közben sikerült pár jobb képet csinálni a halról. Kb. 45cm lehetett.
Egy aranyszinű pikkelyes Kelét tettem fel. Egy a hátszél miatt igen nagyra sikeredett dobást követően, talán kettőt tekerhettem, mikor éreztem, hogy valami megragadja a csalimat. Nem tűnt túl nagynak, de nagyon furcsán védekezett, sajnos csak egy pillanatra láttam felvillani a testét aztán kiakadt a horog. Délelőtt más már nem történt, délután még egy 30 percet tudtunk dobálni, de nem vezetett eredményhez.
Másnap reggel már sokkal enyhébb reggelre ébredtünk. Apuval és Lörkóval vágtunk neki reggeliig egy bő órás pecának. Jópár csali lehetőséget kapott, próbáltuk partszélben és a meder közepe felé, de még egy koppintásig se jutottunk. Ezen a reggelen csak a tájat fotózhattam.
Tíz óra felé ismét nekivágtunk Handa úrral. Sajnos elég erős szél érkezett és nehezítette meg a pecát. Sok csalit kipróbáltunk. Húztuk a fenék közelébe és vízközt, próbáltuk villantóval, gumival, woblerrel de semmi. Ráadásul a nem túl fürge ladikkal erős szembeszélben izzasztó tud lenni az evezés. Dél körül értünk vissza.
Édesanyám és kishugom fogadot minket és megkértek, hogy vigyem már el őket egy kicsit csónakázni.Nem nagyon tudtam eldönteni örüljek-e, hogy evezhetek egy jót az orkán erejű szélben, de gondoltam, legalább visszafelé mikor a szél végre hátulról fúj tudok majd dobálni egy keveset. Hátha sikerül valami betlimentő halat fogni. Feltettem a Woblerdiszkontos hatrészes wobimat hátha.
Elindultunk visszafele és szinte pontosan ugyan ott ahol tegnap reggel a kiscsukát fogtam egy hatalmas rávágással érkezett meg a túra hala. Nagyon jó erőbben volt és elég sokáig küzdött. Már a nádtorzsák közé fújt minket a szél mikor végre elfáradt és sikerült kiemelnem a vízből. Nagyon örültem, hogy nem ment el, mert eddig ezzel a csalival - ezen kívül - 3 csukát sikerült akasztanom, de sajnos mind elment. Ha ezzel is így járok, tuti behajítom a csalit a vízbe. De szerencsére ez nem történt meg. A fotó után visszaengedtem ezt a gyönyörű 60 cm hosszú krokit.
Remélem még sokáig nem fogják ki, vagy azon kevesek egyike találkozik vele legközelebb, aki visszaengedi.
Sajnos a helyi erők nem a C&R hívei, de ez valószinüleg a nem túl jó anyagi körüményeknek is betudható. Remélem egyszer majd eljön az az idő mikor kevesebb halat visznek haza, és egy igazi nagycsukás víz lesz belőle. Minden adottsága megvan ennek a csodálatos vadvíznek hozzá.
Miután kikötöttünk észrevettem, hogy a kishallal bedobott úszó nincs meg. Szóltam Borikának, feszítse meg a zsinórt és vágjon be. Az elkövető egy 25-30 cm körüli kis csuka volt.
Végezetül csak annyit, hogy nagyon elégedett vagyok, mert ez egy igazán rapszódikus vadvíz, ahol gyakrabban betlizünk, mint fogunk halat.
Becsüljük és védjük ezt, és az ehhez hasonló gyönyörű vadvizeinket.
"Tóth Bendegúz Márton"
